A világban, a Földön az ebben az időszakban ható alapvető szellemi, tudati mozgásokat, a gondolkodásmódban és vele együtt a tudományban, a hitben, a gazdaságban megjelenő változásokat a Plútó és az Uránusz hosszan tartó, 2010-ben kezdődött és egészen 2015 júniusáig eltartó feszült fényszöge, - kvadrátja - befolyásolja. 
            A két bolygó ilyen hosszú feszült kapcsolata extrémnek tekinthető, ez a Plútó speciális pályájából adódik.
            Az itt következő eszmefuttatás megértéséhez fontos tisztázni, hogy mit képvisel ez a két ősprincípium. 

A Plútó a sarkított igazságok… 

            A Plútó a sarkított igazságok, a szellemi erő, mágia, ráhatás, az eszmék, elvek, hitek, a végletekig elvitt nézetek, a bármit feláldozni képes „jó” és „rossz” megszállottság, a fanatizmus, az elvek mentén bármeddig elmenni képes akarat jelölője.
            Óriási alkotó és romboló erőket tud mozgásba hozni, ebből nagyszerű és nagyon sötét dolgok is megszülethetnek. Ezért szokták démoni őselvként is feltüntetni, pedig valójában „csak” megmutatja azt, hogy egy gondolat, egy elképzelés, egy eszme, egy hit meddig képes elvinni az úton.
            Eszmék kisarkított tombolását láthattuk a történelemben, ilyen például a fasizmus eszméje, és láthatjuk most is a hit mentén radikalizálódó, szent háborúkat hirdető, tömeggyilkosságokat elkövető, egymást felrobbantó, a megváltást különbözőképp hirdető hívők harcát, ami napi valóságunk része.
            De a plútói elemek a gazdaság, a világot kézben tartani akaró pénzügyi klikk tevékenységében, mindent leuraló működésében is megnyilvánulnak. 

             Szegény és gazdag, kicsi és… 

            Szegény és gazdag, kicsi és óriási országok is épp úgy eladósodtak, azaz a Föld minden egyes lakosa tartozik, közvetve vagy közvetlenül törleszt, - talán az amazonasi indiánt vagy néhány eszkimó családot kivéve. De valójában kinek tartozunk mi mindannyian? Kinek dolgozik és adózik az egész világ?... Milyen manipulációk vezettek el idáig? És vezetnek még ennél is tovább.
            A tőzsdéket, a bankokat, a virtuális pénzrendszert csak a beléjük vetett hit tudja életben tartani, működtetni. Ha az emberiség hite elfordul tőlük, menthetetlenül összeomlanak. Persze ez a felépítmény óriási, védi magát minden eszközzel, és összeomlása is sok mindent maga alá temethet.
            A tudományt átható eszmék is épp oly megdönthetetlennek tűnnek, épp úgy a hit által befolyásoltak, mint az egyéb területek. Giordano Brunot 1600-ban megégették, Galileit 1633-ban tanai visszavonására kényszerítették történelmileg nem is oly rég, és a tudományos doktrína most is épp ilyen jól zár. Kiközösítik, ellehetetlenítik, nevetségessé teszik, megbélyegzik azokat a tudósokat, kutatókat, akik az elfogadott paradigma – uralkodó tan – ellen fordulnak.
            Pedig a részecskefizika, a tudat tudománya, az Univerzum kutatása során megjelenő új eredmények tudományos hittételeket kezdenek ledöntögetni, de a régi hit nehezen adja magát. No persze a tudósok is csak emberek, egók, akik védik katedráikat, korábbi igehirdetésüket, fizetésüket, támogatóik érdekeit. Lásd például az „orvoslászat” és a gyógyszeripar összefonódását. 

             Tragikomikus… 

            Tragikomikusnak tartom, hogy a pápa az egyik uralkodó vallás feje megtiltotta a tudósoknak az Ősrobbanásnak, jelen Univerzumunk születésének kutatását, csak az azt követő időszakot etikus „keresztényileg” vizsgálni.
            Hát ki a  ...  a pápa? Még mindig divat dogmák tabuit állítani a szellem szabadsága, a megismerés elé?  Itt tartunk. Mit szólna a világ ezen önjelölten nemesebbik fele, ha mondjuk „z” ajatollah akarná eldönteni, hogy mit szabad és mit nem szabad kutatni?
            A plútói működés az élet minden szférájában hatalmat, teret, lelkeket követel magának, életerővel, életekkel is fizetünk neki. 

             A Plútó dolga… 

            A Plútó dolga, hogy végigvigyen bennünket, a különböző híveket e hitek mentén, hogy megmutassa, hova vezet egy-egy sarkított elképzelés, eszme, törvényerőre emelt paradigma.
            Mivel a Plútó a halál és újjászületés őselve, van egy pont, ahol az adott eszme valódi arca feketén-fehéren kiviláglik, tarthatatlanná válik, életellenes jellegét a vaknak, a süketnek, a fejét a homokba dugónak is fel kell ismernie. Ekkor az eszme meghal, a tudományos doktrína megdől, a gazdaság átalakul, az emberi lélek felszabadul, és valami új kezdődik, ami persze idővel ugyanúgy képes „plutonizálódni”, de hát nincs jobb, ez az evolúció pillanatnyi menete.
            A Plútó megmutatja a démonainkat; megkísért, a felszínre hoz, a fénybe emel, láthatóvá tesz minden torzszülöttet, ami az eszmék, elvek, hitek, hatalomvágy, félelem, erőszak vezérelte lelkekben csak megteremhet. Ezért hálásak lehetünk neki. Az persze rajtunk múlik, hogy mit hiszünk ezután, emberi mivoltunk milyen értékeivel azonosulunk a továbbiakban. 
            Az Uránusz  –  a Plútót  jelenleg is feszítő őselv –  a szabadság, függetlenség, a felszabadulás, lázadás, kitörés ősprincípiuma, a forradalmi elv. Talán az sem véletlen, hogy 1783-ben, az európai forradalmak előtt fedezte fel Sir William Herschel. 

             Az Uránusz őselv… 

            Az Uránusz őselv nem tűri a korlátozást, minél inkább korlátozzák, annál inkább az adott keretrendszer, struktúra szétfeszítésére törekszik. Mintha mindig azt mondaná, arra késztetne, hogy nézd máshonnan, láss meg más összefüggéseket, emelkedj magasabbra, rázz le magadról minden művi, a fejlődést gátló, érdekorientált hatalmi vagy egyéb korlátot, félelmet! félelmet! félelmet!
            Ez a sajátos párviadal jellemzi a 2010-15 közti időszakot, ami az egész földi kultúra, a tudat evolúciójának fontos forrpontja; változások, átalakulások, radikális fordulatok elindítója a civilizációban. - Elég visszatekinteni csak az elmúlt másfél év eseményeire! - Igen, ez valóban lehet egy korszakhatár is, a régitől való elfordulás ideje.
            A radikalizálódás, az átalakulás, változás, rombolás és újjászületés tendenciája az élet, a tudat minden területét áthatja. Senki és semmi nem lesz többé ugyan olyan mint előtte volt, a civilizáció megváltozik. Minél több démonunktól szabadulunk meg, annál inkább.
            Teljességében ennek a változásnak a mértéke, jellege csak később fog láthatóvá válni. 

             Az, hogy mi történik… 

            Az, hogy mi történik, hogy mi lesz, az emberi lélekben, a tudatban, a tiédben, az enyémben és még hétmilliárd más tudatban dől el. Bárki elindíthat olyan építő, alkotó gondolathullámot ami megérint másokat, ami előrevisz, felszabadít, és persze bárki az útjába is állhat ennek. Szabad a választás.
            A fejlődésnek, a tudati felszabadulásnak a nagy játszmáját éli most a világ, és ez mindenkit érint. Ha majd lélekként visszatekintesz erre, milyen szereplőnek akarod látni magad? 
            Itt át is térhetünk a saját országunk, kis hazánk problémáira.
            Gondolataim talán bántóak lesznek egyesek számára, tőlük elnézést, kis toleranciát kérek, de én itt első és legelső sorban embernek, a Földbolygó szülöttjének tartom magam, és téged is, másokat is, mindenkit, bőrszínre, nyelvre, hitre, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül embernek tartok. 

             Magyarországnak… 

            Magyarországnak – bocsánat, az 1989-ben kikiáltott köztársaságnak – erős képlete van, messzire mutató, nemes, nagyszerű, a jövőt, a szellemiséget formálandó Vízöntő sorsfeladattal. Viszont megtalálható benne a megosztottság, a megoszthatóság is, mint a legfőbb probléma, amin felül kellene tudni emelkedni, ez országunk lakóinak állandó feladata, ami különböző módon, színben, „ruhában” pártállásban újra és újra visszaköszön. Ha úgy tetszik, a törvényi, jogi, elvi, hitbeli megosztottságon való túljutás képességéből vizsgázunk spirituálisan mi magyarok.
            Ki-ki eldöntheti, hogy ez mennyire megy nekünk.
            Ne menjünk messzire, elég az utóbbi évek választási kampányait megnézni. Ezen kampányok, mozgósítások a legrosszabb, a legnegatívabb vonásainkra, a félelemre, haragra, sértettségre, ítélkezésre, bosszúra koncentráltak, mélyen ható, a lelkeket mérgező reflexeket ültettek el, illetve hívtak elő az emberekből. Ez óriási felelőssége a politikacsinálóknak.
            Mindez 1998-ban kezdődött egy Szaturnusz-Neptunusz kvadráttal, majd tetőzött 2002-ben a Szaturnusz és a Plútó szembenállásával, ekkor vált teljessé a kettészakadtság, a magyarok, a magyarabbak és a még annál is magyarabbak megosztódása, a hazaárulózás és egyebek. Az idő előrehaladtával, évtizedes nagyságrendben egyre inkább ki fog rajzolódni, hogy ez mekkora bűne volt azoknak, akik ebből kovácsoltak tőkét. 

             Történelmi tény… 

            Történelmi tény, hogy a Szaturnusz-Plútó feszültséggel keletkezett konfliktusok évtizedes, 10-20-30 éves kifutásúak, tehát ezt a szellemet nehéz lesz visszaszuszakolni a palackba.
            Katasztrofális események következtek 2006-ban, és 2008-9-ben. Itt az aktuális égi Plútó az ország pénzügyeit és értékrendjét képviselő Uránusszal állt együtt, így a dolgok plútói színezetet nyertek, az emberek láttak, tapasztaltak, szembesültek, hittek, ítélkeztek és büntettek; 2010-ben egyértelművé tették, hogy mást, másként akarnak. A radikális kampány és előzmények radikális eredményt hoztak.
            2011 elejétől az égi Plútó elérte országunk Ascendensét, ami meghatározóan erős átalakító hatás. Az Ascendens elsődleges életerő princípium, a hozott, a karmikus múlt során megtanult, megélt minták összessége, az ösztönös reagálás módok, igények, egyéni és nemzeti identitásunk, mindenkori közérzetünk, élni akarásunk jelölője.
            Az ország képletében együttállást képez az Ascendenssel a Szaturnusz; - a törvények, az okság, a felelősségvállalás, a megítélés ősprincípiuma -, a Neptunusz; - a nemes, isteni inspirációk, a szeretet, önzetlenség, az emelkedettség princípiuma-, és szembenállást képez az eddigi három tényezővel a Jupiter; - az igazságosság, a bölcsesség, a felülemelkedés, többé válás, a szintézis ősprincípiuma. Ezt a négy nagy hatású elemet összekötő konstelláció megoszthatóságunk alapja, de egyben ez a szellemi szintézis, a fejlődés ígérete is. 

             … a két bolygó összes áldása és „átka”… 

            Miközben a világban hat az előbbiekben elemzett Plútó-Uránusz kvadrát, aközben a két bolygó összes áldása és „átka” elér bennünket, mivel a Plútó 2011 és 2014 között együttállást képez az ország Ascendensével - életerő -, Szaturnuszával - törvények -, Neptunuszával - ideák -, és szembenállását Jupiterével - jog, igazság.
            Mindezek tekintetében megjelent a plútói radikalizmus, a mindent lerombolás és újjáépítés elve, amit erős hatalmi és presztízs motivációk is kísérnek, küldetéstudat leng be. Aki akarja, az látja, tapasztalja ezt. Tragikus és talán felszabadító jellegű is, hogy az Uránusz eközben az összes felsorolt elvvel kvadrátot, feszültséget képez.
            Ezért nincs még egy ország - pedig igazán kicsik vagyunk -, amely ennyire kitevődne az elemzett Plútó-Uránusz kvadrát hatásának. Olyan ez, mintha a világtendencia hazánkban kulminálna, így a magyar történések sokszorosan nagyobb figyelmet kapnak, messzebb mutatnak határainknál, mint valaha is mutattak bármilyen hazai történések, és tanulságul szolgálnak másoknak. És ez a hullám még dagad, a különböző erők különböző ideológiák mentén most kezdenek még csak igazán felsorakozni.

            Emlékezzünk csak, mit tesz a Plútó?!

            A felszínre hoz minden törekvést, „jót”, „rosszat”, nemeset, aljasat, cinikusat, megkísért, megkínál mindenkit a sarkított eszmékkel. Nincs kivétel, valamiképp mindenki állást foglal, érzelmi, tudati síkon mindenki  belevonódik  ebbe a játszmába, és elmegy, ameddig az egyéni útja vezet, addig, amíg a tudatosságában megfelelő felismerések nem születnek, országosan pedig amíg mi magyarok - Magyarországon élő, itt született, itt boldogulni akaró emberek - nem szembesülünk ezen eszmék életellenes, lélekrabló mivoltával. A plútói út végén az eszme mindig meghal, átalakul, valami újnak ad helyet. Ez áll az ország életképességére, törvényeire, jogállamiságára, hitbeli azonosulásaira, felsőbb inspirációira. 

             Próbálok nagyon-nagyon erősen hinni… 

            Próbálok nagyon-nagyon erősen hinni abban, hogy az eszmék romba dőlésével nem kell valódi fizikai romokat, a halott eszmékkel együtt halott embereket is látnunk az  utcákon.
            A feltüzelt, radikalizálódott, elvek mentén elvakított tömegekkel játszadozók felelőtlensége ahhoz mérhető, mintha valaki tüzet rakna egy puskapor-raktárban, hogy szalonnát sütögessen, és mondjuk  meghívná a barátait is.
            Az előttünk álló 1-2 év nagyon feszült, nagyon rizikós, 2015-től változik igazából a helyzet a megnyugvás irányába.
            Figyelemreméltó ez év márciusa, pláne a tizenötödike körüli napok, amikor az országnak 19 (!) többnyire igen pontos fényszöge lesz. Ez szinte abszolútnak tekinthető.
            Komoly erőpróbák várhatók a nyáron, június-augusztusban, október egy újabb neuralgikus pont lesz, ekkor a Plútó és az Uránusz szorítása enyhül, de a Szaturnusz épp átvonul az ország Napján; az oksággal, következményekkel való szembesülés ideje érkezhet el. Ilyenkor szokták benyújtani a „számlát”.
            Valami elindulhat stabilizálódni decemberben, de ekkor már ismét itt lesz a Plútó négy tranzitja, ehhez 2013 márciusától az Uránusz újabb négy kvadrátja is felsorakozik, a helyzet újra robbanásveszélyessé válhat.
            Az Uránusz és Plútó fényszögeinek teljes lecsengése 2014 tavaszára várható, ami némi reményt ad arra, hogy a felgyülemlett indulatok választások formájában találják meg medrüket. Persze kérdés, hogy mit viszünk tovább?... 

            Le kell szögeznem… 

            Le kell szögeznem, hogy ilyen erős, sarkított, halmozottan jelentkező, vissza-visszatérő fényszögekkel bármikor, bármi lehetséges.
            Megkerülhetetlen lesz meglátnunk, hogy milyen elnyomott indulatok, mumusok lapulnak e nép lelkében, és hogy ezeket kik milyen módon manipulálják. Valamikor ennek a szembesülésnek, az értékeinkkel és „bűneinkkel” való józan, tárgyilagos szembenézésnek meg kell történnie. A helyére kell tenni a múltat. Nem megtagadva, hanem felvállalva. Csak ebből lehet tanulni.
            Vannak, akik lelkében a sértett kis nemzet haragja dolgozik, őket ezzel lehet megfogni. Mások a magyarság másoknál különb, felette álló mítoszával kábítják magukat, mítoszokat hazudnak népbutító módon. Ez odáig megy, hogy az Északi Korona - Corona Borealis - csillagképbe egyesek a magyar koronát, Isten külön e nemzetnek az égre helyezett üzenetét látják bele, de még ennél is van tovább; vannak, akik szerint a roswelli ufo oldalán is ősmagyar ékírásos feliratok voltak. Te jószagú Úristen, tényleg ránk fér a megváltás. - Gondolkodtam rajta, hogy hülyeség elleni amuletteket kellene gyártani nagy tételben. De én még ezt is el tudom fogadni, mindenki azt hisz amit akar, csak ne fertőzzenek, butítsanak vele másokat, mert az már-már gonoszság.
             Személy szerint – ha ennyi személyes észrevételt elnéztek nekem – engem a keresztény vallás alkotmányban történt törvényerőre emelése borzaszt el. Ez a megbélyegzés, a kirekesztés, egy későbbi üldöztetés ideológiai alapját teremti meg.  A kormány dolga, hogy kormányozzon, működtesse az országot legjobb képességei szerint. Erről négyévente súllyal is bíró véleményt lehet mondani. Az viszont, hogy ki miben és milyen módon hisz, mindenkinek a legbelső magánügye, nem tartozik államra, hatóságra, kérdőívekre, sanda adatgyűjtő hivatalokra.  Akiknek kétségeik vannak, azoknak – és persze másoknak is – ajánlom olvasgatni Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvét, Jane Roberts Seth szövegeit, vagy a Mi a … füttyöt tudunk? - című könyvet és megnézni a belőle készült filmet. 

             Egyénileg mindenki felelős… 

             Egyénileg mindenki felelős önmagáért, azért is, hogy milyen vihar szelével hagyja magát sodortatni. Meg kell nézni milyenek, hogyan működnek, miként viszonyulnak a szabadsághoz azok az országok, melyek egyik vagy másik vallást törvényerőre, állami vallássá emelték, és ezt komolyan is gondolták. Vagy akár azokat, amelyek törvényileg üldözik a vallást, a hitet, az emberi lény legszentebb magánügyét. A Plútó itt is abszolutizál, kizárólagosságot akar. A keresztény egyház is magába nézhetne, elszámolhatna történelmi lelkiismeretével, ahelyett, hogy a hatalomba való visszaszivárgással foglalkozna. Félreéretés ne essék, egyénileg minden egyes ember hitét mélységese tisztelem.
            Önmagunk, múltunk, történelmünk elfogadása helyett mítoszokat, ideológiákat kreálunk, hülyítjük és hülyíteni hagyjuk magunkat, a megosztottság pedig katasztrofálissá válik, amivel valakik mellesleg közben nagyon jól járnak.
            Ez az egész játék valójában a tudatban dől el, a tévé előtt ülő ember, az utca, a parlament is csak egy felülete ennek. Szerintem inkább ilyen transzparenseket kellene csinálni: Gondolkodtál ma már?! 

            Kulcskérdés…  

            Kulcskérdés, hogy el tudjuk-e fogadni egymás hitét, hogy tudunk-e valamikor végre arra koncentrálni, ami közös bennünk, arra, ami összeköt, ami úgy köt össze, hogy közben nem bélyegez meg, nem rekeszt ki, nem idegenít el másokat. Képesek vagyunk-e valamiért és nem valami ellen összefogni?! Ezen a jövő múlik. És vannak, lesznek sokan, akik nem kérnek mindebből és elmennek.
            A megosztottság szellemét - mint a gonosz Máb istennőt a mesében - végre elfelejtésre kellene ítélni, hogy megszűnjön a hatalma felettünk, és valóban megújulva, szélsőségektől megtisztulva, lélekben megerősödve, másokat tisztelve tudjunk új kihívásainkkal, a formálódó új kor feladataival szembenézni.